**Gyerekként senki sem gondolta volna, hogy mit tartogat számára a sors.**
Egy csendes környéken élt, ahol az utcák voltak a játszótere, és az álmok túl nagynak tűntek ahhoz, hogy valóra váljanak. Minden reggel napkelte előtt kelt, hogy segítsen a családján. Aztán több kilométert gyalogolt az iskolába, egy régi hátizsákkal és reménnyel teli szívvel.
Nem volt a legerősebb vagy a legokosabb az osztályában. Sokszor láthatatlannak érezte magát. Míg mások nevettek az álmain, ő csendben maradt, és
Voltak éjszakák, amikor arra gondolt, hogy feladja, de valami belül azt súgta, hogy soha ne hagyja abba a hitet.
Pages: 1 2