Sok anya évekig cipel magában egy csendes szenvedést. Nem hagy látható sebeket, és kevés figyelmet vonz, mégis mélyen nehéz. Ez a fájdalom annak felismerése, hogy minden, amit adott – idő, erő, áldozat és feltétel nélküli szeretet – láthatatlannak tűnik annak a személynek, akinek a legjobban találta: a gyermekének.
Ez az érzelmi távolságban gyökerezik kegyetlenségben vagy szándékos hálátlanságban. Gyakrabban összetett és nagyrészt tudattalan pszichológiai dinamikákból fakad, hogy formálják azt, ahogyan a gyermek értelmezi, értékeli és viszonyul az anyjához. Betekintést nyerni ezekbe a folyamatokba…
nem töröl el a fájdalmat, de enyhítheti az önvádat és teret nyithat a gyógyulásnak.
1. Amikor az állandóság a háttérbe szorul
Az emberi elme a változás, nem pedig az állandóság észlelésére van programozva. Ami mindig van, megbízható és változatlan, gyakran eltűnik a tudatos tudatból. Ahogyan a levegőről is megfeledkezünk, amíg már alig kapunk levegőt, úgy egy anya állandó szeretete is képes…
észrevétlen marad, pontosan azért, mert soha nem vall kudarcot.
Így az anya a háttér részévé válik – nélkülözhetetlenné, mégis láthatatlanná. Nem azért, mert nem fontos, hanem mert a jelenléte garantáltnak.
7 pszichológiai ok, amiért egyes gyerekek érzelmileg eltávolodnak az anyjuktól.
