3 helyzet, ami minden kapcsolatot próbára tesz és mély elmélkedést igényel (hagyományos bölcsesség)
Miért fordulnak egyesek vissza ahhoz, aki megbántotta őket?
Miért bocsátanak meg, felejtenek, építenek újjá… és aztán újra megsérülnek?
Nem emberi hibákról vagy elszigetelt tévedésekről beszélek. Olyan árulásokról beszélek, amelyek összetörik a lelket, láthatatlan sebeket hagynak maguk után, és örökre megváltoztatják az ember önmagáról alkotott képét.
Mély belátás rejlik az ősi bölcsességben: a kedvesség értékes, de a bölcsesség még értékesebb. A megbocsátás nemes cselekedet lehet, de amikor az ismétlődő fájdalom közepette szokássá válik, önpusztításhoz vezethet.
Vannak árulások, amelyek nem véletlenszerűek. Ezek minták. És amikor egy minta ismétlődik, akkor megszűnik hiba lenni, és kapcsolatok rendszerévé válik.
Ma három olyan árulásról fogunk beszélni, amelyeket, ha megismétlődnek, nem szabad tolerálni.
Mielőtt továbbmennénk, válaszoljunk őszintén a kérdésre:
Hányszor bocsátottál meg valakinek, aki megígérte, hogy megváltozik, de nem tette?
Hányszor igazoltad már azt, ami megalázott, ami miatt kételkedtél az értékedben?