hosszú
először a magány szabadságnak érződik. Aztán a napok elmosódnak. A hangok elhalkulnak. Az, hogy kilépünk a szabadba – még csak azért is, hogy kenyeret vegyünk vagy leüljünk egy padra –, nem élvezet. Így maradunk a világhoz kötve.
3. A napi ritmus elhagyása
A struktúra nélküli ébredési szabadságnak érződik, de alássa a stabilitást. Testünk és elménk gyengéd horgonyokra támaszkodik: reggeli fényre, egy csésze teára, egy alkonyati séta. A rutin nem bezártság – kedvesség.
4. Visszahúzódás a kapcsolatoktól
A magány táplál. Az apartmanság kimerít. Mély bölcsesség rejlik abban, ha biztosítjuk, hogy valaki tudjon a létezésünkről – valaki, aki