Egy olyan kultúrában élnek, amely gyakran a magányt a szomorúsággal társítja.
De ezek a nők egyedül is tudnak lenni anélkül, hogy magányosnak éreznék magukat.
Vannak érdeklődési köreik, projektjeik, olvasmányaik, elmélkedéseik, kreativitásuk, valamint aktív spirituális vagy intellektuális világuk. Nincs szükségük állandó külső ingerre ahhoz, hogy teljesnek érezzék magukat.
Időt tölthetnek magukkal szorongás nélkül.
Ez zavarba ejti azokat, akik a boldogságot a körülöttük lévő emberek számában mérik.
De a jóllétük nem a külső megerősítésen, hanem a belső kapcsolaton múlik.
Azonban fontos különbséget tenni a következők között:
Egyedül lenni
tudatos választás által.
Vagy elszigeteli magát a sebezhetőségtől való félelem miatt.
Ez a különbség kulcsfontosságú.
5. Megsérültek, és most óvatosak.
Sokan nem egyedül indultak.
Megpróbáltak megbízni. Megnyíltak. Kockáztattak olyan barátságokkal, amelyek árulással, elhagyással vagy manipulációval végződtek.
És tanultak.
Most már óvatosabbak.
Visszafogottabb. Lassabban bízik meg.
Ez a védelmező hozzáállás kívülről hidegségnek tűnhet, de valójában egy seb, ami még nem gyógyult be teljesen.
