Tátva maradt a szája.

Diane sietve lement a lépcsőn.

„Nem viheted el az összes bútort!”

„Tulajdonképpen tudom. Megvettem.”

Michael zavartan lépett ki a folyosóról.

Lauren követte, kezében a telefonjával.

Úgy tűnt, készen áll felvenni a helyzetet, amíg észre nem vette, hogy a költöztetők elvitték a televíziót.

„Várjunk csak! Hová veszik ezt?”

– Az új helyemre – válaszoltam.

Ekkor tért vissza Evan a reggeli futásából.

Megállt az ajtóban.

„Mi történik itt?”

Nyugodtan néztem rá.

„Anyád megkért, hogy költözzek el. Te támogattad a döntését. Így hát intézkedtem.”

Megfeszült az arca.

„Nem úgy értettem, hogy mindent el kell vinned!”

Ezek a szavak többet mondtak el a házasságunkról, mint bármilyen vita valaha is.

Nem kérte, hogy maradjak.

Nem kért bocsánatot.

Dühös volt, hogy elveszítette az általam biztosított életmódot.

Diane keresztbe fonta a karját.

„Rendben. Majd megvesszük a bútorainkat.”

„Először talán a lakhatási helyzettel kellene foglalkoznod.”

Letettem egy mappát a konyhapultra.

Benne volt a bérleti szerződés másolata, a szerződéshosszabbításról szóló értesítésem és az ingatlankezelő cég levelezése.

Michael felvette az első oldalt.

« Mi ez? »

„A bérleti szerződés.”

Diane ingerültnek tűnt.

„Tudjuk, hogy bérelhető.”

„Akkor azt is tudnod kell, hogy én vagyok az egyetlen bérlő, aki felelős a fizetésekért.”

Szünetet tartottam.

„Havi tizenkétezer dollár.”

A konyha elcsendesedett.

Michael rám meredt.

„Tizenkétezer dollárt fizet?”

„Igen. És azóta is azok, mióta beköltöztünk.”

Lauren lassan letette a telefonját.

Folytattam.

„Michael, az ingatlankezelő is megerősítette, hogy az új bérleti szerződés iránti kérelmedet nem hagyták jóvá.”

Az arca elvesztette a színét.

Diane felé fordult.

„Azt mondtad, minden el van intézve!”

„Azt hittem, van némi családi pénz” – válaszolta.

Megráztam a fejem.

„Soha nem volt családi alap, ami támogatta volna ezt a házat. Csak a saját jövedelmemből éltem.”

Evan döbbentnek tűnt.

„Miért nem magyaráztad el ezt?”

Mereven bámultam rá.

„Evan, tudtad, hogy a bérleti szerződés az én nevemen volt. Láttad a rezsiszámlákat. Egyszerűen csak azt szeretted, hogy mindenki azt higgye, mindent te biztosítasz.”

Nem szólt semmit.

Aztán átadtam neki egy másik borítékot.

Kinyitotta.

Belül válási papírok voltak.

Az arckifejezése teljesen megváltozott.