A Völgy soha semmiben sem változtatta meg a véleményét.
Megőrizte macskaköves utcáit, téli szeleit és azt az ősi hiedelmet, hogy a lány először az apjához tartozik, majd ahhoz az otthonhoz, amelyet az apja választ neki. Zainab már jóval azelőtt megtanulta ezt a szabályt, hogy megtanulta volna leírni a nevét.
Zainab kilencéves volt, amikor édesanyja meghalt. Állandó láz gyötörte. A temetés után a ház csendesebb és hidegebb lett.