A férjemmel lefoglaltunk egy hotelszobát a nyaralásunk alatt. A hotelszobában fedeztem fel ezt. Már fél órája nézegetem, de még mindig…
Emlékszem, hogy arra gondoltam, milyen fáradtnak érzem magam, milyen jó lenne leadni a táskáimat, levenni a cipőmet, és egyszerűen létezni egy ideig anélkül, hogy bármire is gondolnék.
Kinyitottunk az ajtót, beléptünk, és a szoba udvarias semlegességgel fogadott minket: bézs falak, rendezett ágy, kissé félrehúzott függönyök, ezért egy vékony aranyló fénycsíkot engedtek be. Minden normálisnak tűnt. Majdnem túl normálisnak.
Ezért vettem észre azonnal.
Az ajtófélfához közel, szemmagasságban, valami volt rögzítve a
hamis.
Először az agyam nem volt hajlandó rendesen feldolgozni. Úgy nézett ki, mint egy kiszáradt sártömb, furcsa függőleges oszlop alakú. De nem volt véletlenszerű – szándékosság volt a megfelelő. Az alján keskeny, a tetején pedig kissé szélesebb volt, szinte olyan, mint egy miniatűr rakéta vagy lövedék, amely az indítás során megfagyott. A felülete egyenetlen, texturált volt, apró bordákkal és repedésekkel.